A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy elott is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott.
Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják!
A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.
Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén.
- A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!

A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!

A világ egyik legnagyobb szerelmének, a brit uralkodóház története első szerelmi házasságának nevezték eddig VIII. Edward brit uralkodó (1894-1972) és Wallis Simpson (1896-1986) kapcsolatát, ám a közelmúltban előkerült Simpson-levelek azt jelzik, hogy az elvált amerikai asszony nem szerette VIII. Edwardot, és nem akart feleségül menni hozzá. Pedig miatta mondott le 11 hónapi uralkodás után, 1936 decemberében a brit trónról a király: el akarta venni az elvált amerikai asszonyt. A lemondás után a volt uralkodónak és feleségének a Windsor hercege és hercegnője címet adományozták. A hercegi pár elhagyta Nagy-Britanniát, és életük végéig külföldön éltek.

A brit Channel 4 kereskedelmi televízió által a héten bemutatott Wallis Simpson: the Secret Letters (Wallis Simpson titkos levelei) című dokumentumfilm szerint Simpson a brit királlyal való kapcsolatában csapdába esettnek, boldogtalannak érezte magát. Valójában második férjét, Ernest Simpsont szerette. A válása idején, 1936-37-ben neki írt, eddig ismeretlen levél szerint a következőket vetette papírra: "Kedves Ernest, sem ezt a zűrzavart, sem a tátongó ürességet nem én kavartam - ez az +új Pán Péter terv+. Hiányzol, aggódom érted. Ó kedvesem, életünk pompás volt, kellemes és egyszerű".

Wallis és második férje Edwardot nevezték maguk között Pán Péternek, tehát olyan fiúnak, aki soha nem képes felnőni - olvasható a The Daily Telegraph brit napilap honlapján. Úgy tűnik, hogy a nő megvetette azt az embert, akivel később 35 évig élt házasságban. Anna Sebba, Wallis Simpson életrajzírója, aki akkor ismerte meg a levél tartalmát, amikor kutatómunkát végzett könyvéhez, elmondta, hogy nagyon meglepődött az olvasottakon. Mint a dokumentumfilmből kiderül, az asszony nem a sors ártatlan áldozata volt. Ő és második férje egy jó kapcsolatokkal bíró baráton keresztül került be Eduárd trónörökös társaságába. Eduárd szemmel látható rajongását az asszony iránt a házaspár bizonyos mértékig viccként kezelte, ám egyfajta büszkeség is eltöltötte őket, hiszen ennek révén sikerült feljebb és feljebb jutniuk a londoni társasági életben.

Simpson asszonynak egyáltalán nem volt lelkifurdalása, amikor szeretett Ernestjét elhagyva egy másik férfi oldalán utazott pompás franciaországi nyaralásra. Férjének is megvolt a maga házasságon kívüli afférja, amelyet később az asszony cinikusan úgy állított be, mint házasságuk széthullásának egyetlen okát. Edwardot a kiváló német náci kapcsolatokkal bíró Wallis mutatta be Adolf Hitlernek, aki komoly hatással volt az uralkodóra. Egyes kutatók szerint a brit politikai elit nem elsősorban a nő válása, sokkal inkább a Harmadik Birodalomhoz fűződő szimpátiái miatt tartotta elfogadhatatlannak a házasságot, és szorította lemondásra a királyt

Akár egy érintés is halálos lehet a hírhedt alnwicki gyilkos kertben, de nem véletlen, hogy a turistákat ez sem tartja vissza.

A Northumberland megyei, festői kisváros, Alnwick hosszú ideje büszkélkedhet azzal, hogy magáénak tudja - Windsor után - Anglia második legnagyobb kastélyát, az utóbbi évtizedben pedig különösen népszerű úti céllá vált, köszönhetően a Harry Potter-filmeknek, melyek több roxforti jelenetét is az épületben forgatták.

A középkor szelleméhez és a varázslók földjének különös hangulatához mindemellett Alnwick egyedülálló kertje, azon belül pedig a hírhedt Poison Garden is hozzáteszi a magáét, Anglia egyik legmágikusabb helyévé avatva a legendák korának települését.

Alig több mint tíz évvel ezelőtt Northumberland hercegnője megálmodott egy olyan közkertet, ahol a családok együtt tölthetik az időt, megismerhetik az angol vidék minden szépségét, és elszakadhatnak mindennapi problémáiktól.

Az eredmény a belgiumi kerttervezők, Jacques és Peter Wirtz által létrehozott Alnwick Garden lett a maga eklektikus varázsával, hullámzó, vibráló színeivel, különleges építészeti megoldásaival és a vízesések között megbújó, növényeket gyűjtő és bájitalt készítő mágikus teremtményekkel, akik a híres varázslótanonc nyomdokaiban járva időről időre ellepik a környéket.

A kert az ország legnagyobb európai növénygyűjteményén, a bambuszlabirintuson, a vízből megalkotott szobrokon és a világ legnagyobb fára épített házikóin kívül azonban más különös látnivalót is rejt. Míg az Alnwick Garden színes virágágyásai és rózsalugasai között a látogatók útjuk során szinte minden érzéküknek átadhatják magukat, létezik a kertnek egy sötétebb, misztikusabb része is, melynek falai mögött - ahogy arra a hatalmas kovácsoltvas kapu sokat sejtető halálfejei és felirata is figyelmeztet - az érintés akár halálos is lehet.

Ez a hírhedt Poison Garden, vagyis a méregkert, melynek ágyásaiban a világ leghalálosabb mérgeit tartalmazó növények várják csendesen az idemerészkedőket.
A 2005-ben megnyitott kert létrehozását a Mediciek legendás padovai botanikus kertje ihlette, melyben a szóbeszéd szerint ellenségeik számára írtak alá mérgekkel átitatott, halálos ítéleteket, célja azonban ennél jóval optimistább.

A Poison Garden megalkotói amellett, hogy a megfelelő mértékben használt növényi mérgek gyógyító hatásait kívánják megismertetni a nagyközönséggel, szeretnék felhívni a figyelmet a narkotikumok veszélyeire, emellett arra, milyen fontos lenne tudni, mely növényektől kellene óvakodni, a veszélyes mérgek egy része ugyanis a házi kertek gondozatlan, elvadult részeiben is előfordulhat.

Mivel a kert egyes növényei akár megérintve vagy szagukat belélegezve is képesek betegséget, sőt, akár halált is okozni, a terület szigorúan csak vezetővel látogatható, emellett a csoportok ki- és bemenetele között szigorúan zárják, és napi 24 órában felügyelik.

A biztonsági okokból és jelképesen is ketrecekbe zárt cserjék, illetve a lángcsóvákat formáló ágyások között a világ csaknem 100 legendás gyilkosa kapott helyet, közöttük az egyik leghalálosabb mérget tartalmazó indiai farkasmaszlag, az ópiumhoz köthető, színes mákvirágok, az istenek gyógynövényeként emlegetett koka, a varázsgomba vagy épp a veszélyes afrodiziákumok.

De meg lehet nézni azokat a fákat, melyek magjainak mérge, az öngyilkosságokhoz és patkánymérgekhez használt sztrichnin tiszta tudat mellett vezet félelmetes haláltusához, vagy a világ minden részén előforduló bürök növényét, mellyel a kivégzésre ítélt ókori görögök - közöttük Szókratész - segítették magukat és egymást a kegyes halálba.

A növényekhez kapcsolódó tudományos tények mellett azonban a látogatók jóval többet kapnak. Megismerhetik a hallucinogén anyagokhoz és mérgekhez kapcsolódó városi legendákat és népi babonákat is, közöttük például az üröm történetét, illetve a belőle készült ital, az Oscar Wilde óta zöld tündérnek nevezett abszint hatását a művészetekre és a történelemre, vagy épp azt, miképp terjedt el az ebszőlő narkotikus hatásai miatt, hogy használói, a boszorkányok valóban tudnak repülni.

Kiderül továbbá az is, miért épp a dohány öli meg máig a legtöbb embert, és miért szenvedtek halálos szívrohamot azok a dohányt a ruhájuk alá csempésző tengerészek, akiknek bőrén át, mikor az egyenlítőt elérve egyre jobban izzadtak, túl nagy mennyiségű nikotin szívódott fel.

www.femina.hu

A "Tündérkirály" 18 évesen, apja halála után, 1864-ben ült a bajor trónra. A tanulás, a politika egyáltalán nem érdekelte, az egyetlen, ami után vágyat érzett, az építészet és a kastélytervezés volt. Uralkodása 22 éve alatt leginkább különcségeiről, zabolátlanul romantikus fantáziájáról, maga köré épített mesevilágáról vált ismertté.

Wagner 1850-ben bemutatott Lohengrinje, a hős lovag X. századi romantikus története nagy hatással volt a fiatal király fantáziadús képzeletére. Neuschwansteint, a szent Grált őrző ezüstvértes hattyúlovag várát 1869 és 1886 között építtette fel    II. Lajos, abban a korban, amikor a hasonló erődítmények katonai jelentősége gyakorlatilag nullára csökkent.

Lajos rajongott a német mitológiáért, Wagner zenéjéért. Lelkesedésének lélegzetelállító eredménye ez a TÜNDÉRLAK.          A várkastély fő kapujához meredek, szűk út vezet,  a külső falak tornyaiba csigalépcsőkön lehet feljutni.

A terveket az Udvari Szinház díszlettervezője, Christian Jank készítette, ami nagyban megmutatkozik a végeredményben. Meseszerűségét annak is köszönheti, hogy terveit nem valódi épületek, hanem két Wagner-opera:               a Lohengrin és a Tannhäuser színpadi díszlete ihlette. A két toronnyal büszkélkedő ötemeletes királyi palotában 360 szoba található, de közülük csak keveset sikerült befejezni a király haláláig.Tizennégy szoba és terem tekinthető végleges állapotúnak.

A kastély minden egyes szeglete bámulatba ejtő. Kevés olyan kastély van a világon, amibe annyi pompát zsúfoltak, mint ebbe a lovagvárba. Pompásan berendezett belső termeiben különböző építészeti stílusok keverednek: gótikus, román, bizánci.

A palota számos termében, folyosóján találunk hattyúkat: az olvasósarokban fából, a kilincsek helyén rézből, de még a királyi mosdó csapja is hattyúcsőr formájú (ugyanis Lohengrin mondabeli közlekedési eszköze volt a hattyú). Innen nyerte a kastély nevét is: a király lohengrini hatásra Új Hattyúkőnek nevezte el kastélyát. A falakat díszítő pazar festmények egytől-egyig különféle színpadi történetek, legendák jeleneteit, szereplőit ábrázolják. A legfényűzőbb és legimpozánsabb, mint általában összes kastélyában, a hálószoba. A gótikus stílusú lakrész amellett, hogy gigantikus méretű, számos különlegességet rejt.   A király hatalmas faágyát a krónikák szerint 15 ember négy és fél éven át faragta. A kétszintes éjkék márvány tróntermét bizánci stílusú templom mintájára rendeztette be, mozaikpadlójához pedig közel 2 millió követ használtak fel. Lajos saját tündérpalotáját kora legújabb technikai vívmányaival is felszerelte. Modern fűtési rendszert és elektromos világítást építtetett; konyhájában hideg-melegvíz folyt. Épült étellift is és az emeletek között telefon-összeköttetés működött.

A "kacsalábon forgó" neuschwansteini kastély rengeteg pénzt emésztett fel, de ez Lajost a legkevésbé sem érdekelte. Nem ismerte az anyagi határokat, hivatalos ügyeivel nem törődött, végletes hangulatváltozásai voltak. Különc viselkedésének, nyughatatlan lelkének köszönhetően nagyon kevés barátja volt. A "bolondos" király egyetlen asszonnyal értette meg magát, unokahúgával, az osztrák Erzsébet császárnével, Sissyvel. Az álomvilágban élő Lajos utolsó éveiben az államügyek intézése helyett kivilágított szánon száguldozott az erdőben, éjjelente színházi előadásokat szervezett, és szebbnél szebb kastélyok építését tervezgette. Neuschwanstein mellett megálmodta Linderhofot (mesterséges barlanggal és hullámzó tavacskával, amelyen esténként egy kagylót formázó ágyban ringatózott) és a München melletti Herrenchiemseet. A legtöbb építkezés befejezését azonban már nem érte meg, Neuschwansteint is csak 117 napig élvezhette teljes pompájában.

40 éves korára kormánya elmebetegnek nyilváníttatta és a háziőrizetbe záratta. A Berg kastélyt jelölték ki kényszergyógykezelésének helyszínéül, ahol megérkezése után néhány nappal Lajos az orvosával együtt rejtélyes körülmények között meghalt. Haláluk oka: vízbefulladás. A tragédiával kapcsolatban biztosat a mai napig nem tudni.              "A király nem volt őrült; mindössze egy álomvilágban élő különc volt. Sokkal gyengédebben kellett volna vele bánni."  - mondta az osztrák császárné kedves barátja halálhíre hallatán.

A hattyúlovag életére vágyó II. Lajos kívánsága az volt, hogy halála után rombolják le a palotát, mert akkor megőrizhetik tisztaságát. Szerencsére kívánságát senki sem teljesítette, így fennmaradt ez a különös mesevilág. A sors fintora, hogy ami egykoron szinte csődbe juttatta Bajorországot és kiürítette a kincstárat, most rengeteg pénzt hoz. A festői Bajor-Alpok szikás hegyei, vadregényes fenyvesei közt magasodó hattyúlovag-vár Németország egyik legkeresettebb turista attrakciója.

NEUSCHWANSTEIN CASTLE !

Szingapúr különleges hely. Figyelemre méltóan jól működik minden, hatékony és jól szervezett a társadalmi és a gazdasági élet, ugyanakkor az embereknek lehetőségük van arra, hogy gátlásoktól mentesen élvezzék az életet. Szingapúrban minden látogatónak azonnal feltűnik a hihetetlen modernség. A csúcstechnológia az élet minden pillanatában érezhető - de a hétköznapi és ünnepi szokásokban egyaránt érezhetők az évszázados hagyományok. A városállam egyik fontos jellemzője multikulturalizmusa: a többségi kínaiak mellett malájok, indiaiak és európaiak is lakják, különleges karaktert biztosítva az országnak.

A sötétzöld Szingapúr folyó két partján elterülő felhőkarcoló-negyed első pillantásra semmiben sem különbözik a legtöbb modern metropolis belvárosától. Csakhogy itt, a Maláj-félsziget déli csúcsán az utcák, parkok, sőt a rakpartok is szinte a klinikai tisztaság benyomását keltik. Mintha frissen lennének mázolva a házak és a hidak, frissen locsolva a sétányok, frissen kapálva a virágágyások. Úgy tűnik, Szingapúr szigorú városatyáinak szemében semmi sem gyűlöletesebb a szennynél és a rendetlenségnél.
Az egy nagy és 54 kisebb szigetre kiterjedő városállam története a legenda szerint a 8. században kezdődött egy félig hal, félig oroszlán tengeri szörny felbukkanásával. Egy éppen a parton álló maláj hercegre olyan mély benyomást tett a különös szörny, hogy a közeli Temasek, azaz "Tenger melletti hely" elnevezésű halászfalut Szinga Púrának, vagyis Az oroszlán városának keresztelte át. A város címerében ma is szerepel az oroszlán, a bélyegeken az oroszlánszájú vízisárkány, és a Merlion Parkban nyolc méter magas szoborként is megcsodálható.

Viharos történelmi múlt
A 13-14. században már állt a Szingapúr-szigeten, a birodalom székhelyén egy hatalmas kikötő. A gazdag kereskedővárost 1377-ben porig rombolták idegen hódítók, s bár az Indiai-óceán és a Dél-kínai-tenger közötti forgalmas hajózási útvonal, a Malaka-szoros mellett feküdt, évszázadokra elnéptelenedett, jelentéktelen halászkikötővé, kalózok búvóhelyévé fejlődött vissza. Változás csak 1819-ben következett be, amikor is Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-indiai Társaság megbízottja kereskedelmi lerakatot létesített a szigeten, és öt év múlva évi 5000 spanyol dollár életjáradékért megvásárolta Huszein Muhammad Sah maláj szultántól az egész szigetcsoportot. Később Szingapúr brit koronagyarmat lett, 1829-től pedig, amikor Nagy-Britannia délkelet-ázsiai birtokait egyesítették, az új gyarmat közigazgatási és gazdasági központjává vált.
Brit helyőrséget telepítettek a városba, melyet szabad kikötőnek nyilvánítottak, s ettől fogva hatalmas kereskedelmi vitorlások egész flottái keresték fel Szingapúrt. Tízezrével vándoroltak be kínaiak, indiaiak és malájok, mert megnőtt a kereslet az olcsó munkaerő iránt. Angol kereskedelmi vállalkozók egyik leányvállalatot a másik után nyitották, és díszes gyarmati stílusban pompás palotákat építtettek maguknak.
A második világháború idején Szingapúrt megszállták a japánok. 1946-ban önálló brit koronagyarmatnak nyilvánították, 1959-ben hivatalosan megalakult az autonóm Szingapúr Állam. 1963-ban csatlakozott Malajziához, de 1965-ben a maláj politikusok nyomására kénytelen volt kilépni az államszövetségből, azóta önálló állam. Szingapúrban 1959 óta a Li Kuan Ju által alapított Népi Akciópárt gyakorolja a kormányhatalmat, nemegyszer meglehetősen diktatórikus eszközökkel. Ugyanakkor viszont Li Kuan Ju nevéhez fűződik az Oroszlánváros látványos gazdasági fejlődése is: Szingapúr ma Délkelet-Ázsia legiparosodottabb országa.

Békés egymás mellett élés
Szingapúr fejlődésére kedvezően hatott a különféle népcsoportok kölcsönös toleranciája mind kulturális, mind vallási tekintetben. Ugyanakkor az etnikailag zárt negyedekben továbbra is érvényesült az anyaország hatása. Így a kínai negyedben a Mennyei Birodalom sok jellegzetes stíluselemével találkozhatunk: pagodaformájú tornyok, régies tetőszerkezetek és faragványok, vörössel és arannyal díszített homlokzatok. Kínai bevándorlók építették Szingapúr legnagyobb és legszebb Buddha-szentélyét is, a Lótusz-hegy ikergrottájának templomát, a Siong Limet.
A Little India nevet viselő indiai negyed két- és háromemeletes üzletházaival egy dél-indiai kisvárosra emlékeztet. Illik hozzá az állat- és istenfigurákkal zsúfolt, élénk színekre festett homlokzatú Srí Mariamman hindu templom ötemeletes tornyával. Az arab negyed muszlim lakói sok pénzt áldoztak a szaracén építészet által ihletett nagy szultánmecset felépítésére.
A szingalézek a thai szentélyek mintájára épített, Sakya Muni Buddha Gaya nevű templomukra lehetnek büszkék, melynek középpontját egy 15 méter magas és 300 tonna súlyú Buddha-szobor képezi, ezt esténként 1000 villanyégővel világítják meg. A brit származású keresztények főtemploma a Szent Andrásról elnevezett székesegyház. A sajátságos - tojásfehérjéből, apróra tört kagylókból és kókuszrostokból álló - külső vakolattal bevont templomot a 19. század közepén emelték indiai kényszermunkások.
Esténként a belvárosban dolgozó alkalmazottak csapatosan vonulnak a közeli Boot Quai-re és a Clarke Quai-re. Itt egész házsorokat sikerült az utolsó pillanatban megmenteni a lebontástól, és a kétemeletes ódon iroda- és raktárépületeket vendéglőkké és bárokká alakították át. Az ételek minőségét már az első falatok után elbírálhatja a vendég, és abban is biztos lehet, hogy a konyhában a legnagyobb tisztaság uralkodik. Mert a szutykos vendéglősnek nem csupán a közegészségügyi hivatallal gyűlik meg a baja, hanem az a veszély is fenyegeti, hogy a nagy példányszámban megjelenő Straits Times teljes nevével, fényképekkel illusztrálva pellengérre állítja "A hét legmocskosabb disznója" cím alatt.

Szingapúr és Bali

A Japánéhoz fogható gazdasági csoda évtizedei alatt

Szingapúr az orchideák hazája

A nevadai Fly Geyser látványa

Aki először látja az Amerikai Egyesült Államokbeli Nevadában található, Fly Geysernek nevezett, színes, meghökkentő csodát, nem is gondolná, hogy a bizarr látnivalót a természet alkotta, sokkal inkább tűnik egyfajta futurisztikus díszletnek. Az 1916-ban létrejött, mókás hatású furcsaság mára az állam egyik legkeresettebb turisztikai célpontjává vált.

A föld mélyéről feltörő, forró víz kezdte el kialakítani a színes kúpokat, melyek a kicsapódott ásványi anyagoknak köszönhetik furcsa látványukat. A másfél méter magas, illetve csaknem négy méter széles területet elfoglaló gejzír véletlenül jött létre 1916-ban, kútásás közben. A gejzír a magánterületként számon tartott Fly Ranchen található, Gerlach-tól 32 kilométerre északra, az amerikai Bad Rock sivatagban. A hely gondnokának közreműködésével bizonyos számban engedélyezett a belépés és a fotózás.

Egy éve kezdődött el az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése! Éjjel, helyi idő szerint 23:52-kor megnyílt a föld az Eyjafjallajökull és a Myrdalsjökull jégsapkával fedett területei között és nagy sistergéssel izzó lávafoszlányok csaptak fel a Fimmvörðuháls hágó népszerű turistahelyén.

Színpompás kosztümök és a steel bandek forró calypsoritmusai - ez a "mas", a trinidadi karnevál.
Igencsak különböző ez a két sziget: Tobago csendes, elhagyatott; a kereken 30 kilométerre délebbre fekvő Trinidad viszont izgalmas és harsány, messze földön híres "carnival"-jával, calypsozenekaraival, dübörgő steel band-jeivel - ezekben a zenekarokban gyakran több mint 20 fémdobot vernek. A lakosság több, mint 20 százaléka Trinidadon él, úgyhogy Tobago még ma is "paradicsominak" nevezheti magát. A mondás szerint Tobagón pihenhetjük ki Trinidad fáradalmait.

Az egységes Trinidad és Tobago a Karib-térség két legdélibb, legegzotikusabb szigetét foglalja magában, és a térség egyik leggazdagabb országa; lakossága ennek ellenére szegényesen él. Ezt azonban tüstént elfeljtik, amikor a legjobb calypsoénekest megválasztják a karnevál királyává, miközben Port of Spain fölött már-már beszakad a mennybolt a steel bandek dübörgésétől.

Tobagóval ellentétben Trinidad csak nagyon kevéssé felel meg annak a klisének, amit az európaiak a déli szigetvilágról kialakítottak. A sziget sokkal inkább a vállalkozó kedvű kíváncsiaknak való, mint azoknak, akik két napozás között tervszerűen valami nevezetességet vagy panorámát kívánnak látni.

Trinidad bővelkedik igen változatos tájakban. Esőerdőkkel borított hegyek, mangrove-mocsarak, homokos strandok és szavannás vidékek követik egymást, de nemcsak a növény és állatvilág szerelmesei lelik kedvüket itt: Trinidadon van a hatalmas aripói barlangrendszer, a Mount Tamana denevérbarlangjaival.

Tobagóból megtekinthetjük a híres Buccoo Reefet: ez a "leginkább megközelíthető" korallszirtek közé tartozik. Üvegfenekű csónakok viszik a kirándulókat egy-két mérföldnyire a parttól, ahol aztán könnyűbúvár felszerelésben gyönyörködhetnek a víz alatti csodákban. A puha homokú strandokon a kékeszöld vizű tenger gyönyöreit élvezve, talán csak egyetlen veszély fenyegheti nyugalmunkat: óvakodjunk a lehulló kókuszdióktól!

A messzi északon fekvő Alaszka az USA legnagyobb állama, keleten Kanada, nyugaton pedig a Bering szoros túl oldalán lévő Oroszország határolja. Magas hegységek, óriási erdőségek, gleccserek, hegyi folyók és havas lejtők jellemzik a tájat. Éghajlatára a hosszú hideg tél és a rövid nyár jellemző.

Fehér hágó, Alaszka

Denali Nemzeti Park

Worthington Glacier

Alaszkai táj

Denali Nemzetti Park

Fehér hágó

Vonat Alaszkában

Sarki fény

Petra a mai Jordánia területén fekszik a sivatag mélyén sziklákkal körülölelve. Megközelítése a mai napig nehézkes, csak lóháton és gyalog lehet bejutni a városba egy a sziklák között vezető néhol 1 méterre is összeszűkülő hasadékon át.

A települést a Biblia Szela néven említi, mely héberül sziklát jelent. Ennek a görög fordítása Petra, az arabok pedig Wadi Moussának, azaz Mózes völgyének nevezik.

A várost egy ősi népcsoport alapította a nabateusok, akikről a mai tudomány még igen keveset tud. A sivatag mélyén egy mesterséges oázist hoztak létre. Fejlett csatornarendszert építettek ki, így a száraz és barátságtalan környezetben is fent tudták tartani a várost, ami egy ősi karavánkereszteződésben helyezkedett el, így rövid idő alatt igen nagy vagyonra tett szert. A karavánutak ellenőrzésének és a kereskedelemnek köszönhetően egy erős birodalmat hoztak létre, melynek határa egészen Damaszkuszig elért. Sok hódításnak ellen állt Petra városa, de nem v olt bevehetetlen. A Római Birodalom időszámításunk előtt a 2. században elfoglalta a várost és nabateusok birodalmát, ám ennek ellenére Petra még legalább 200 évig megőrizte belső autonómiáját és függetlenségét. Róma vazallusává vált. Bár a nabateus állam elbukott a nép még több mint 100 éven át együtt élt a rómaiakkal. A város 8 évszázadon keresztül virágzott, majd a karavánutak áthelyeződésével hanyatlásnak indult. A szárazföldi kereskedelmet lassan felváltotta a vízi kereskedelem, mely olcsóbb és gyorsabb volt. 363-ban egy földrengés következtében a város nagy része megsemmisült és a vízvezeték rendszer is összeomlott. A VI. században az arab térhódítással Petra csillaga örökre leáldozott.

Petra, Jordánia

Petra újra felfedezése
Az arab hódítás és a keresztesháborúkat követően Petra városa a feledés homályába süllyedt. Utoljára a keresztes lovagok láttál a várost, majd az újabb arab hódítás után a város hollétét csak a beduin pásztorok ismerték és őrizték.

1812-ben egy arab kereskedőnek álcázott svájci kalandor Johann Ludwig Burckhardt talált rá a romvárosra. A férfi utazása során véletlenül hallott egy történetet egy a sivatagban álló ősi romvárosról, mely felkeltette az érdeklődését. Bár nehezen, de sikerült a bizalmatlan beduinok bizalmába férkőznie. Azzal az ürüggyel, hogy áldozni kíván a város oltárán megkérte a beduin vezetőjét, hogy kísérje őt el a városba. Titokban feljegyzéseket és rajzokat készített a városról.

Petrában a régészeti munkálatok mégis csak a 20. században kezdődtek meg. 1920-ban Rudolf Ernst Brünnon és Alfres von Domaszewski régészek készítették el a várost első térképét, mely alapján elkezdődtek a feltárások.

1929-ben kezdődtek meg az első ásatások, majd 1958-ban a British School of Archeology angol kutatói kezdet dolgozni a városban. Ekkor kezdték meg a városközpont feltárását. A feltárási munkálatok ellenére a mai napig a város mintegy 12 négyzetkilométernyi területnek csak egy százaléka tekinthető feltártnak.

Már háromszor voltunk ott nyaralni de nem lehet megunni Esztergomot. Minden nyaralásunkor,minden nap a Bazilika volt az első utunk. Nem tudtam betelni a csodálatos látványával.Maga a város nem volt igazán szép noha mostanában elég sokat tettek érte. A belvárosban a járdák keskenyek,púposak,rosszak. Nagyon sok látnivaló van a városban. Érdemes ott szétnézni.

A Mária Valéria-híd

Széchenyi tér

A gimnázium

A Prímási Palota látképe

Dunaparti látkép a Bazilikával

A Bazilika

Esti fényben a Bazilika

Párkányból fotózva a Bazilika

Canal Grande

Velence fő csatornája a Canal Grande, mely egyszerre fő ütőere Velencének és egyben fő határvonala, hisz a csatornán átkelni csak 4 hídon lehet. Gondolák, csónakok és hajók tömege közlekedik a Canal Grandén, mely a Velencei karnevál idején még a szokottnál is forgalmasabb.

San Giorgio Maggiore

zent Márk tér

Lagúna motorcsónakkal

Cicero

Gondolák

Kilátás a Canal Grandéra

Szűz Mária Mennybemenetelének temploma

Akadémiai híd – Ponte dell'Accademia

Cavalli-Franchetti palota

Santa Maria della Salute bazilika

Szent Márk székesegyház

Dózse-palota

zent Márk-székesegyház

A bő negyedmilliós város 118 kicsiny szigetre épült az Adriai-tenger végében. Velence épületeit cölöpökre építették, utcáin csak gyalog közlekedhetünk, autóforgalom egyáltalán nincs. A lagúnákon közlekedő különféle vízi járművek biztosítják a városban való közlekedést.

A város fő közlekedési ütőre, legnagyobb csatornája a Canal Grande, melyen csupán négy hídon kelhetünk át. További kis csatornák tucatjai szelik keresztül-kasul a várost melyeken apró kis lépcső hidakon juthatunk át. Velencét nem véletlenül nevezik a lagúnák városának is.

Velence látnivaló közül a leghíresebb talán a Szent-Márk tér és az ott található Dózse-Palota, továbbá a Sóhajok-hídja. Turisztikailag nagy vonzerőt jelent a Velencei karnevál, a csatornákon közlekedő gondolák tömege és a város utánozhatatlan hangulata is.

Sokan mondják, Velence koszos és büdös! Azt gondolom a látvány mindenért pótolja az oda utazókat. Karnevál idején kész tömegnyomor van és akit nem kimondottan a karnevál érdekel,szerintem jobban jár ha más időpontban keresi fel Velencét.

A fotók nem az én felvételeim!

Angkor Délkelet-Ázsia gyöngyszeme, a mai Kambodzsa északnyugati részén, Sziemreap városától 6 km-re található. Aki látta ezt a hatalmas templomegyüttest, teljességgel hatása alá került. Angkor tulajdonképpen nem is templom, inkább a sok-sok templomot körülvevő hatalmas város, amely az évszázadok során terjeszkedett, központi részei vándoroltak, így a ma látható templomok más-más évszázadokban voltak a terület központjai.

Angkor több száz kisebb-nagyobb építményből áll elég nagy területen szétszórva a dzsungel közepén. A város virágkorát a Khmer birodalom csúcspontján, a 9-13. század folyamán élte. A 12. században közel 1 millió lakosa volt. (Csak összehasonlításképp: ebben az időben Londonban mintegy 50 ezren laktak.) A Khmer birodalom hatalmas gazdagságot halmozott fel. Ennek alapját a rizstermesztés és a szerencsés tengeri kereskedelem hozta létre. Hatására Angkorban hatalmas építkezések kezdődtek. Lakó- és középületeket, szentélyeket, utakat, hidakat, több négyzetkilométer nagyságú víztározókat építettek a város ellátására. A birodalom hanyatlásával a település fokozatosan elvesztette jelentőségét. Mivel a környező földek is terméketlenné váltak, így a város hamar elnéptelenedett. Az utolsó lakosok a 15-16. században hagyták el a romokat, amelyeket aztán lassan benőtt és maga alá temetett a dzsungel. A romok a 19. század második felében kerültek reflektorfénybe, mikor a francia régész, Henri Mahout rátalált a dzsungel mélyén rejtőző csodára. Sajnos ezzel meg is kezdődött Angkor kifosztása.

A romváros műemlékei közül két templomegyüttes emelkedik ki: az Angkor Vat, amelyet a 12. században II. Szurjavarman, valamint az Angkor Thom, amelyet 1200 körül VII. Dzsajavarman király építtetett.
Angkor Vat feltehetően 1113 és 1150 között épült. Egyes épületei a körülöttünk lévő univerzumot jelképezik. A középpontban a szent Meru-hegyet megtestesítő torony áll, az épületek és udvarok az óceánokat és kontinenseket jelképezik. Az eredmény nem csak méreteiben és bonyolultságában fantasztikus, de díszítettsége is egyedülálló.

A háromszintes építményben, a lépcsők extrém meredekek, rengeteg a torony, minden tornyon négy vidám faragott arc – összesen 216 -, ami kőbe vésetten szimbolizálja, hogy az uralkodó mindenhol ott van és mindent lát. A homokkőből épített Angkor Vat minden szintjén medencéket találunk. Funkciója szerint a hívők mártóztak meg bennük az istentisztelet előtt. A vizet felpumpálták ide és agyaggal szigetelték le a kiásott mélyedéseket, hogy ne csorogjon le a víz a kőrétegek között. A főbejárathoz több kilométer hosszú, nyílegyenes, ceremoniális úton juthatunk el. A töltések, töltéshíd, vizes árkok, lépcsősorok, medencék, az állat alakú szobrok, az őrtornyok, majd a hatalmas lótuszbimbó formájú tornyok, a kerengők mind egy központi gondolatot szolgálnak: az istenek lakóhelyére tartunk! A felvezetéshez képest a végső cél egy meglepően kicsi, de annál nagyobb becsben tartott szentély. A templomcsoport falain és domborművein a hindu mitológia történései elevenednek meg: Istenábrázolások, a hindu hőseposz, a Mahabhárata, illetve a Rámájána csatái, oroszlán- és állatfaragványok és apszara-táncosok képei láthatók mindenfelé. A gyéren megvilágított kerengő falrészei az év más és más szakában kapnak erős természetes fényt. A körbejárási irányból a templomegyüttes nyugati tájolásából arra következtettek a régészek és történészek, hogy ez a templomrész periodikusan lejátszódó szertartások színhelye lehetett. Az óramutató irányával ellentétes haladás a temetkezési helyek hindu szertartásrendjét jelöli, ami arra utal, hogy Angkor Vat valóban II. Szúrjavaman mauzóleuma lehetett.

A khmerek vallása az ősök kultuszából nőtt ki: bálványisteneik számára szentélyeket emeltek, áldozatokat mutattak be nekik. Később, ahogy a birodalom terjeszkedni kezdett világszemléletük is szélesedett. Az Indiából érkező vagy az Indiát megjárt papok révén átvették a hindu istenhármasság (Brahma, Siva és Visnu) tiszteletét és a hinduk gazdag hitvilágát. Különösen kedvelték Sivát, a teremtő és pusztító istent. Szúrja, a napisten, Agni, a tűzisten, az elefántfejű Ganésa és Visnu tisztelete jól megfért a helyi bálványimádatukkal.

Később Buddha tanait is elsajátították és sajátosan ötvözték meglévő istenhitükkel. A buddhizmus a XII. sz. elején vált Angkorban államvallássá. Ekkor tömegében elkezdődött a kolostorok építése is. Tisztán buddhista építészeti alkotás a Bajon-templom, melyet VII. Dzsajavarman épített központi templomként, amikor a város többé-kevésbé végleges formáját kialakította. Az ő uralkodásától kezdve a várost Angkor Thomnak, Nagy Fővárosnak nevezték. A XIII. század nagy utazója, Csou Te-kuan feljegyzéseiből kiderült, hogy a kolostorok a khmer előkelő gyermekek oktatásának színhelyei voltak. Szintén az ő írásaiból tudható, hogy a templomváros gazdag életet élt, melyet felvonulások, körmenetek, áldozatbemutatások tettek még színesebbé. A következő leírás, amely megörökítette Angkort az utókornak, a XVI. századból származik. Ekkor már elhagyatott, városról számolnak be az utazók, a régi templomok maradványait benőtte az őserdő. A város elnéptelenedésekor szerzetesek vették birtokba az épületeket, és amennyire lehetett, próbálták óvni a természet erőitől.
A XX. sz. második felének politikai és katonai zűrzavarai idején Angkor templomai súlyos károkat szenvedtek, és fokozódtak a fosztogatások is. A legnagyobb gondot azonban az elhanyagoltság jelentette. Szerencsére mára a terület nagy részét sikerült megmenteni, a helyreállító és feltáró munkák folyamatosan zajlanak. Az ide sereglő turisták jelentős bevételeket biztosítanak az államnak, amely a befolyt összegekből tudja finanszírozni a romváros további feltárását és a környék fejlesztését.

Ezt a számomra érdekes cikket a neten kóborolva találtam!

Az első világháború egyik fontos helyszínét, Gallipolit térképezi fel egy nemzetközi csapat; a munkálatokkal várhatóan 2015-re végeznek majd.

A szakértői csapat GPS technológiát és régi térképeket használ fel; eddig élelmiszeres konzerveket, felhasználatlan töltényeket, srapnel szilánkokat, valamint görög szöveggel ellátott Ottomán-kori téglákat találtak, emellett a szövetséges oldalon rumos kancsók, valamint a török oldalon sörösüveg-darabok kerültek elő.

A régészeti felmérés fő célja, hogy részletesen feltérképezzék a csatamezőt. Ennek során egyelőre nem folytatnak ásatásokat, hanem műholdas technológiát használnak. Ez sikeres is: csak tavaly októberben négy kilométernyi lövészárkot térképeztek fel, köztük olyan szövetséges pontokat, mint a Johnston's Jolly vagy a Quinn's Post, illetve a török oldalról a Kirmizi Sirt. Az adatok bekerültek egy digitális adatbázisba, ahol összevethetőek olyan más forrásokkal is, mint az 1915-ös partraszálláskor használt térképek és a korabeli török dokumentumok. A terepmunkát szeptemberben fogják folytatni, várhatóan földradar és légi felvételek segítségével, egészen a csata 2015-ös centenáriumig.

1915 április 25-én kezdődött az antant-csapatok támadása Gallipolinál, akik Isztambult akarták elérni, hogy így vízi összeköttetést teremthessenek az oroszokkal. A törökök azonban beásták magukat és kilenc hónapnyi harc után visszavonulásra kényszerítették az ellenséges erőket. Az Antant erői 44 ezer katonát vesztettek a harcokban, míg a török fél ennek legalább a kétszeresét.

A csatának speciális utóélete van a szemben álló felek történelmében. A szimbolikus ütközet fontos szerepet játszik Törökország múltjában, ezáltal jelenében is, mert innen emelkedett fel Kemál Atatürk, aki később főszerepet játszott az új világi török állam megalapításában. Atatürk öröksége mindmáig alapjaiban határozza meg a török politikai életet.

Ausztrália és Új-Zéland számára hasonlóan fontos Gallipoli, az itt harcoló - ausztrál és új-zélandi katonákból összetevődő - ANZAC-csapatok bátor helytállása miatt. Gallipoli ezen országokban a nemzettudat részévé vált, ezért április 25-e, az ANZAC-nap mindkét országban ünnep.

Búvárok kutatnak Gallipolinál

Nagyon érdekel a Dunakanyar történelme,és rejtélyes vadregényes tája.
Észrevettem hogy apadásnál nagyon sok cseréptöredéket,vasszegeket,iszkábaszegeket,és cseréppipákat lehet találni. Ahogy a víz mozog,mindig sodor valami érdekes dolgot a partra.Ezt az oldalt is azért hoztam létre,hogy bemutassam az általam lelt tárgyakat,és felhívjam régészeink,és a történelmünket kedvelö emberek figyelmét erre a páratlan lelöhelyre. Már több mint 130 darab különbözö korból származó iszkábaszeget találtam egy 100 méteres szakaszon. Ennyi iszkábaszeget egy helyen sehol sem találtak régészeink. Nem állitom hogy biztosan Mária királyné kincses hajóiból származik minden darab,de amikor a kezemben tartom,elgondolkozom rajta.

Mert azt tudni kell,hogy ezeket az iszkábaszegeket bizonyítottan 15.-16.-ik századi fahajók építéséhez használták,a hajótestet alkotó deszkák közti tömítések rögzítésére. Véleményem szerint,......titkosítva........közti mély Duna mederben lehet elsüllyedve,egy vagy több hajó. Mivel különbözö korból származó iszkábaszegeket találtam,ez legalább két hajó létezésére ad bizonyítékot. Ezt a lapomon megjelentetett régészeti szakvélemény is igazolja,melyet Dr.Tóth J.Attila, a Müemlékvédelmi Hivatal Védési Igazgatóságának szakreferense állitott ki,miután több leletet leadtam számára.A partra úgy kerülhettek ezek a tárgyak, eszközök és alkatrészek,hogy a beiszapolódott hajó, fa alkatrészei bomlanak,és a víz sodrása,hullámzása révén a valós elsüllyedési helytöl távolabb veti a zátonyra.Több helyi polgárral történö beszélgetéseim során tudomásomra hozták,hogy találtak már ott több régi ezüstpénzt is. Sokan közülük a mai napig rendszeresen lejárnak a partra,apadás után. Messziröl felismerhetöek,mert úgy mint én,a parton lehajtott fejjel járnak,mintha elvesztettek volna valamit. Nehezen nyílnak meg,de ha az ember kellö tisztelettel,és barátsággal fordul feléjük,képesek óraszám mesélni a helyi történeteket. Itt szeretnék külön köszönetet mondani Róka úrnak történetekért,és a vicces elöadásokért. Ö nem egy kincskeresö, hanem  egy igazi lokálpatrióta,jó kedélyü vidámságot kedvelö ember. Ezen az oldalon azért írok le mindent,hogy végre az állam is komolyan vegye ezeket a leleteket, és idövel teremtse meg ezek kiemelésének az anyagi körülményeit,melyek hazánk történelmének is díszére válnának.Hiszek benne,és tudom is hogy hol lehet,vagy lehetnek azok a hajóroncsok,de ez a tény nem való ekkora nyílvánosság elé,mert sokan élnek ebben az országban régészeti lelöhelyek kifosztásából. Reménykedem benne hogy idövel minden rendezödik,és a kutatáshoz nem csak vállveregetést kapnak a kutatók,ahogy eddig,hanem tárgyi és pénzbeni segítséget is. Mert ez lenne az állam,és a közösségünk érdeke is.

Mária királyné 1526

Közép-Amerika történelmének az Kr. u. 300–900 közötti szakaszát klasszikus korszaknak nevezik. Bár ekkor nem egy birodalom uralta a térséget, de kulturális értelemben (azonos istenvilág, rituális labdajátékok, lépcsős piramisok, leporellószerűen hajtogatott könyvek) mégis egységként kezelhetjük a területet. Kr. u. 400–600 között a mexikói Teotihuacán városa volt a maják központja, amely azonban inkább kulturális és gazdasági kapcsolatai révén hatott Közép-Amerika népeire, mintsem hogy politikai értelemben egyetlen birodalomba tömörítette volna őket. 800 körül azonban a maja városok elnéptelenedtek, nem állítottak több feliratot az uralkodóknak, felhagytak a templomok kijavításával a vallási központok lehanyatlottak. Hogy erre a drámai változásra mi okból került sor, arra a kutatók még nem tudtak minden kétséget kizáró választ adni. Valószínűleg a városi lakosság számának növekedése és a termőterületek kimerülése a központok lakosságának élelmiszerrel való ellátását megroppantotta. Az ebből adódó belpolitikai problémák és az ezeket kihasználó külső támadások pedig együttesen vezethettek a városok bukásához.

A maja társadalom élén az egyes városok uralkodói álltak, akiknek hatalmát családtagjai és a nemesség katonai illetve vallási vezetői támogatták. A maja uralkodócsaládok isteni eredettel büszkélkedtek. Az uralkodó és felesége a testükön ejtett sebből származó vérrel mutattak be áldozatot bizonyos alkalmakon. A városokban nagyszámú kézműves dolgozott elsősorban az uralkodók és a templomok igényeinek kielégítésére. A köznép falvakban élt és az irtásos-égetéses műveléssel, vagy mesterséges úton öntözött és tápanyaggal ellátott földeken gazdálkodott, illetve az uralkodó parancsára közmunkákat (épületek és víztározók építése, bányászat) végzett. A maják fejlett írásbeliséggel rendelkeztek, amely kép- és fonetikus elemekből állt, és ami révén jelentős mennyiségű belső keletkezésű történelmi dokumentumot – jórészt uralkodóknak állított feliratokat – hoztak létre. A húszas számrendszeren alapuló sokrétű matematikai ismereteiket bonyolult csillagászati megfigyelésekre is felhasználták. Építészetükre a lépcsős stukkókkal borított templompiramisok, az álboltozatok felhasználásával épített paloták, a rituális labdajátékpályák és a városokat összekötő kövezett utak voltak jellemzőek. A majak állandó háborúkat folytattak, amelyeknek célja a fogolyszerzés volt, akiket – minél magasabb rangúak voltak, annál inkább – az isteneknek áldoztak fel.

A maja városok hanyatlását kihasználva 7. században az Oaxaca-völgy nyugati peremén feltűnő mixtékek hatalmukat kiterjesztették a völgy északi részére, Mexikó középső részén pedig a toltékoknak sikerült erős államot alapítaniuk Tula központtal. A toltékok 900 körül jelentek meg ezen a területen Mixcoatl nevű főnökük vezetésével, majd utódának, Topoltzinnak az uralma idején a 10. század második felében alapították meg fővárosukat Tulát. Amikor azonban az uralkodó Quetzalcoatl isten (Tollas Kígyó) nevét vette fel, és összeütközésbe került a harcosok és a varázslók istenének tartott Tezkatlipoca híveivel, vereséget szenvedett. A legenda szerint a Mexikói-öböl partjára menekült a bukott uralkodó, ahonnan hajókkal keletre távozott, de megígérte, hogy egyszer még visszatér. Ez a legendás történet nagyban befolyásolta Közép-Amerika későbbi urait az aztékokat abban, hogy amikor keletről spanyol kalandorok érkeztek meg államuk határára, őket kapcsolatba hozzák a mitikus Quetzalcoatl uralkodóval, illetve az ő visszatérésével.

A toltékok presztízse oly nagy volt, hogy a spanyol hódításig Közép-Amerika azték és maja uralkodói családjaik tolték eredetét vallották. A maják központi területein bekövetkezett politikai és gazdasági összeomlás után a maja civilizáció súlypontja a Yucatán-félszigetre helyeződött át. A maja legendák szerint 987-ben egy Kukulkan (Tollas Kígyó) nevű vezér vándorolt ide népével és uralma alá hajtotta a területet, megalapítva fővárosát Chichén Itzát. A jövevények minden bizonnyal toltékok voltak. A 13. század elejére a toltékok hatalma lehanyatlott, és a Yucatán-félsziget északi részén lévő területeiket az itzák népe foglalta el, amely megalapította Mayapán városát. A 16. század elején a spanyol hódítók már az egymással harcoló tizenhat maja fejedelemséggel vették fel a harcot.

A rejtélyes Voynich-kézirat tulajdonosáról és megtalálójáról, a lengyel-amerikai antikvárius Wilfrid Michael Voynichról kapta nevét, aki Petrus Bekxs jezsuita pap magánkönyvtárából vásárolta ki a furcsa művet még 1912-ben, Olaszországban.

A Voynich kézirat egy ismeretlen betűkkel és nyelven írt könyv, melynek tartalmát mind a mai napig nem sikerült megfejteni. Nevét egykori tulajdonosáról, Wilfrid M. Voynichról kapta, akihez 1912-ben került. Becslések szerint 1450 és 1520 között íródhatott. Jelenleg a Yale Egyetemen a Beinecke könyvtárban található.

A kézirat ábrái csak kevés segítséget nyújtanak a mű pontos tartalmának meghatározásához, de segítségükkel 6 különálló fejezetre bonthatjuk. Az utolsó fejezet kivételével, mely tartalma kizárólag szöveges, majd minden oldal tartalmaz legalább egy ábrát melyek stílusa igen változatos. A fejezetek, korabeli nevekkel:

Herbárium : minden egyes oldal egy, néha két növényt tartalmaz, valamint néhány bekezdésnyi szöveget. Az abban a korszakban az európai herbáriumokra jellemző stílusban készült. Egyes ábrák nagyításai és pontosabb ábrázolásai a farmakológia (lásd lejjebb) részben találhatókénak.
Asztronómia : a kör alakú ábrák, néhányuk égitestek ábráival (napok, holdak és csillagok) sejtetik hogy a tartalma asztrológiával és asztronómiával kapcsolatos. Sorban egymás után a 12 csillagjeggyel foglalkozó lapokat találunk a fejezetben (Halaknak, Bika, egy íjpuskás katona mint Nyilas stb.). Minden szimbólum 30 nőalakkal van keretezve, melyek többsége meztelen, és mind egy felcímkézett csillagot tart. A fejezet két utolsó lapja, a Vízöntő és a Bak (nagyjából január és február) elveszett. A Kos és a Bika négy páros ábrába került 15-15 csillaggal. Néhány ábra kihajtható lapokon van.
Biológia : Sűrű, folytonos szöveg ábrákkal tarkítva. Az ábrák legtöbbször meztelen nőalakokat ábrázolnak – néhányuk koronát visel – akik kádakban vagy medencékben fürdenek, amik bonyolult csőhálózattal vannak összekötve. Néhány csőhálózat alakja tisztán kivehetően emberi szerveket ábrázol.
Kozmológia : több kör alakú ábra egy ismeretlen természetről. Itt vannak kihajtható oldalak is, az egyikük hat oldalas, és valamiféle térképet vagy ábrát tartalmaz: 9 sziget utakkal összekötve, kastélyokkal és feltehetőleg egy vulkánnal.
Gyógyszerészet : több különálló növényi rész (gyökerek, levelek stb.) felcímkézett rajza. A margók mentén gyógyszerészeti edényekre hasonlító rajzok állnak. Néhány szöveges bekezdést is tartalmaz.
Receptek : több rövid bekezdés, virág- vagy csillagszerű jellel jelölve.

Az első ismert tulajdonosa a kéziratnak egy bizonyos Georg Baresch alkimista volt, aki Prágában élt a XVII. században. Úgy tűnik, Baresch legalább annyira tanácstalan volt, mint mi ezzel a „Szfinxszel" kapcsolatban mely „haszontalanul foglalta helyet könyvtárában" annyi éven át. Baresch, mikor megtudta, hogy Athanasius Kircher, egy jezsuita tudós a Collegium Romanumból közreadott egy kopt (etiópiai) szótárt és megfejtette az egyiptomi hieroglifákat, elküldte a kézirat egy részletének másolatát két alkalommal is Rómába tanácsot kérve. Kirchernek címzett 1639-es dátumú levele, melyet nemrég talált meg René Zandbergen, a legelső utalás a kéziratra.

Nem tudjuk, hogy Kircher válaszolt-e a levélre, de úgy tűnik, hogy szándékában állt a művet megszerezni, de ezt megtagadta tőle Baresch. Baresch halála után a kézirat egy barátjához, Jan Marek Marcihoz (Johannes Marcus Marci), a Prágai Károly Egyetem akkori igazgatójához került, aki elküldte Kirchernek a könyvet, ki régi barátja és levelezőpartnere volt. Marci kísérőlevele még mindig csatolva van a műhöz. A levélben egyebek mellett azt is leírta, hogy eredetileg II. Rudolf német-római császár vásárolta meg 600 dukátért, mert Roger Bacon munkája gyümölcsének gondolta.

Az elkövetkezendő 200 évre elveszítjük a mű nyomát, de minden valószínűség szerint a Collegium Romanumban (jelenleg Pontificia Università Gregoriana) őrizték, mint ahogy Kircher levelezéseit is. Valószínűleg II. Viktor-Emánuel, Itália uralkodója seregei által az Egyházi Állam 1870-ben történő elfoglalásának idejéig maradt itt, mikor az uralkodó elhatározta az egyházi javak kisajátítását, köztük a Collegium Romanum könyvtárának tartalmát. Xavier Ceccaldi és mások kutatása szerint ezen események bekövetkezte előtt számos könyvet átszállítottak az oktatók magángyűjteményébe, melyek kivételt képeztek a kisajátítás alól. Kircher levelei ezek közt volt, mint a Voynich kézirat is, mely Petrus Beckx (a jezsuita rend vezetője és az egyetem igazgatója egyszerre) ex-librisét hordozza.

Beckx magánkönyvtárát a Róma közeli Frascatiba költöztették, a jezsuiták által 1866-ban megvásárolt Villa Mondragone-ba, a Collegio Ghislieri központjába.

1912 körül a Collegium Romanum néhány javának eladása mellett döntöttek. Wilfrid Voynich ekkor vásárolt meg 30 kéziratot, köztük azt is, mely most a nevét viseli. 1931-ben bekövetkezett halála után özvegye, Ethel Lilian Voynich örökölte a kéziratot, aki 1960-ben egy barátnőjére, Anne Nillre hagyta. Anne Nill 1961-ben a könyvet eladta egy régikönyv-kereskedőnek, Hans P. Krausnak. Kraus vevő híján 1969-ben felajánlotta a Yale Egyetemnek.

A könyv első fejezete láthatóan a növények birodalmának van szentelve, számos ábrával. A kor más növényhatározóiban végzett kutatások ellenére is csak néhány faj ismerhető fel, ezek közül a legkönnyebben a viola és a páfrány. A herbárium képei megfelelnek a gyógyszerészetnél levő skiccek finomabb másolatainak, leszámítva hogy az ott hiányzó részek valószerűtlen formában jelennek meg itt, ráadásul a növények nagyrésze keveréknek tűnik: egy faj gyökere egy másik szárával és leveleivel, majd egy harmadik növény virágaival kiegészítve.

A korabeli asztrológiai megfigyelések fontos szerepet játszottak a növények begyűjtésének időpontjában, az érvágásnál és az egyéb, a feltételezett keletkezési időpontban széles körben ismert orvosi beavatkozásoknál (lásd például Nicholas Culpeper könyvei), azonban eddig nem akadt még senki, aki értelmezni tudta volna a csillagjegyek egyértelmű jelentésén és a bolygókat ábrázoló rajzokon kivül a többi képet a hagyományos asztrológiában (európai és európán kivüli) eddig megjelent ábrázolásmódok alapján.

A biológia rész kádjai és csövei az alkímiával való kapcsolatot sejtetik, mely hasznos lehet a továbbiakban, ha a könyv gyógyszerek előállításának leírását tartalmazza. Miközben a kor más alkímiai tárgyú könyvei ugyanazon a képi nyelven osztoznak, melyben az anyagoknak és műveleteknek meghatározott kép felel meg (sas, varangy, sírban fekvő ember, ágyban lévő pár stb.) vagy hagyományos írott szimbólumok (kereszt egy körben stb.), ezalatt a Voynich-kéziratban egy sem jelenik meg beazonosíthatóan ezek közül.

Elképzelhető, hogy a Voynich-kézirat egy középkori receptjét tartalmazza a bölcsek kövének, azaz az örök élet elixírjének. A magyarázat világos: a fiatal szüzekből kinyert "életadó nedv", a különös és ismeretlen növényekből elkészített mixtúra és a megfelelő asztrológiai együttállás együttesen szükséges az örök életet adó csodaszer elkészítéséhez.

Az egyik feltételezés szerint a Voynich-kézirat "szavai" kódok lehetnek, amik jelentését egy kódkönyv tartalmazta. James Finn indítványozta Pandora's Hope (2004) című regényében, hogy a Voynich-kézirat esetleg héber szöveg lehet vizuálisan rejtjelezve. A könyv 1912-es felfedezését követő első megfejtési kísérleteket William Newbold végezte 1921-ben. Az ő feltevése szerint maga a látható szöveg értelmetlen, maguknak a karaktereknek a megjelenése hordozza az információt – apró vonások, különbségek, amik csak nagyítással válnak láthatóvá.

Jacques Guy nyelvész egyszer azt sugallta, hogy a szöveg nyílt, és egy egzotikus természetes nyelven írták. Nem rejtjelezték, csak egy újonnan feltalált ábécével készítették. Kennedy és Churchill könyvükben felvetették azt a lehetőséget, hogy a kézirat természetfölötti lények üzenetét foglalja magában. William F. Friedman és John Tiltman arra a következtetésre jutott, hogy a szöveg nyílt, és egy a priori mesterséges nyelven írták. A rejtélyre máig nincs válasz.

Az 1530-as évek elején Mexikóba érkező Gonzalo Pizarrót és kis létszámú seregét, minden bizonnyal meglepte, milyen könnyű volt elfoglalniuk az országot. Az uralkodó Inka Birodalmon belül törzsi háborúk dúltak, gyalogosai pedig fel sem vehették a harcot a spanyol lovasokkal. 1536-ban a legyőzött inka uralkodó, Manko Kapak elmenekült fővárosából, Cuzcóból, és Vilcabamba néven új várost alapított, ahol dinasztiája még további 36 évig fennmaradt.

1911-ben Hiram Bingham, a Yale Egyetem tanára azért utazott Peruba, hogy felkutassa Vilcabambát, s meghatározza az inkák utolsó menedékének pontos helyét. Cuzcóban ütött tábort, onnan járta be a környező vidéket. Több napja kutatta már az Urubamba folyó partját, amikor találkozott egy parasztemberrel, aki felajánlotta, hogy elvezeti az általa Machu Picchunak, azaz "Régi csúcs"-nak nevezett közeli hegy ormán található romokhoz.

Áthatolhatatlan dzsungelen s kötélből készült, ingatag függőhidakon át vezetett Bingham expedíciójának útja a ma Királysírként ismert romhoz. Bár sűrű növényzet fedte, Bingham felismerte, hogy nem mindennapi emlékre bukkant. A tiszta fehér gránitfalak bámulatba ejtették. "Lassan ráeszméltem (írta), hogy a fal, s a vele határos félköríves templom a barlang fölött felér a világ legfinomabb kőfaragó munkájával... szinte a lélegzetem is elállt tőle. Mi lehetett ez a hely ?"

Így tárult fel a mai világ számára Machu Picchu csodálatos fellegvára. Csakhogy nem Vilcabamba volt, az eddig napvilágra került spanyol dokumentumok szerint az ugyanis a Cuzcóval ellentétes irányban helyezkedett el. A tudósok még ma sem tudnak megnyugtató választ adni Vilcabamba pontos helyét illetően.

A város és lakói

Csak a szomszédos hegycsúcs, Intipunku kilátótornyából mérheti fel a látogató Machu Picchu monumentális méreteit. A fellegvár rendkívüli teljesítmény várostervezésben, kultúrmérnöki munkában, építőművészetben és kőfaragásban egyaránt. Kik hozták létre a kövek e szimfóniáját, e roppant épületegyüttest, mégpedig oly kiváló minőségben, hogy még a perui dzsungel könyörtelen markában eltöltött öt évszázad is csak a szalma és nádtetőktől tudta megfosztani ? Az építészeti megoldások félreismerhetetlenül az inkák sajátja, e jegyek eredetét azonban a sziklabástyák közt gomolygó kora reggeli ködhöz hasonló sűrű homály fedi. Úgy tűnik, mintha a furcsán rézsútos ajtófélfák között bármely pillanatban megjelenhetne aranyviseletben egy tollkoronás inka harcos.

Meredek lépcsók vezetnek a gránitszentélyekhez, szökőkutak és virágok díszítik a faragott kőből épült lakóházakat. Machu Picchut egyesek az inkák utolsó menedékének tartják, ám sokkal valószínűbb, hogy liturgikus város volt, ahol az inka főpapok és a Nap szüzei imádkoztak isteneikhez, és tanácskoztak az égiekkel. Peruban, az Amazonasba torkolló Urubamba folyó vízszintje fölött kb. 450 m magasságban állnak Machu Picchu romjai. A fellegvár északnyugati irányban 112 km-re található az inka fővárostól, Cuzcótól, "a világ köldökétől", melynek alaprajza egy hatalmas puma alakját formázza.

A titokzatos inkák nem ismerték a kereket, nem rendelkeztek írott nyelvvel, mégis 3680 km hosszan elterülő birodalmat alapítottak az égig nyúló Andok magasában. Az ő városuk volt ez a Cuzcótól 112 km-re északnyugatra, az Andok keleti lejtőin 2300 m magasságban, a sziklaszirtre felépített település ? A város szó nem a legmegfelelőbb kifejezés, mert e kőteraszok és lépcsők csendjét sosem verte fel a mindennapi ügyeiket intéző közemberek lármája.

Machu Picchu templomok, paloták és csillagvizsgálók együttese volt, az uralkodó réteg lakhelye. A város nyugati szélén áll a szent kő, az Intihuatana, azaz "a Nap tartóoszlopa". A kis csonka gúla közepéből a sziklatömbből kifaragott, szépen ívelő, óriási kő napóra áll ki.

A főpapok obszervatóriumként használták, megfigyeléseik és számításaik alapján feltérképezték a csillagos ég változásait. Oly tudáshoz jutottak ez által, mely mind vallási tekintéllyel, mind világi hatalommal felruházta őket. Az áldozati lámák beleiből jósolták meg az időjárást és a következő aratás idejét.

A Napot és a Holdat az inkák istenként tisztelték. A napisten, Inti különösen nagy tiszteletnek örvendett, mint az uralkodó őse, minden inkák atyja. Bátyja s egyben férje volt a Holdnak, Mama Quillának, akinek kísérőit a bolygók és a csillagok képezték (a Vénusz kivételével, amely maga is istennő volt). A téli napforduló szertartásán Imit jelképesen az Intihuatana oszlophoz kötözték, így biztosítván visszatérését a következő évben. Az Inti tiszteletére rendezett ünnepségeken gyakori volt az állat és gyermekáldozat.

A fellegvár sziklás, mindegyik oldalán meredek lejtővel határolt hegyháton emelkedik, s ez a földrajzi adottság csodálatos természetes védelmül szolgált, ugyanakkor nagyszerű rálátást nyújtott a szűk Urubamba-völgyre, melyen az ellenségnek végig kellett vonulnia, ha a fővároshoz, Cuzcóhoz akart eljutni. Bármilyen spirituális értékkel rendelkezett is a hely, a stratégiai szempontokat sem hagyták figyelmen kívül, ahogy az elvárható egy olyan néptől, amelyik Julius Caesaréval vetekedő méretű birodalmat hozott létre.

Katasztrófák idején feltehetően sor került emberáldozatokra is, az inkák mégis inkább más, mai szemmel nézve éppoly bizarr szokásokat követtek. A koponyatorzítást, pl. a magas rangú nőknél alkalmazták, feltehetően a divat parancsára. Születése után a csecsemő fejét deszkakeretbe fogták, szíjakkal jó erősen rögzítették, s csak a késő ifjúkorban, amikor a fej már teljesen deformálódott és megcsontosodott, távolították el. Talán ez a különös szokás tette szükségessé a még különösebb koponyalékelést, melynek során a koponyacsont meglehetősen nagy darabjait vágták ki a tumis-nak nevezett rituális késekkel.

Machu Picchu pusztulása

Hiram Bingham sok kő, bronz, kerámia és obszidián tárgyat talált, de aranyból és ezüstből valót, egyet sem. Pedig e nemesfémek minden bizonnyal itt is mesés gazdagságban halmozódtak fel, akárcsak a cuzcói Nap-templom híres kertjében, ahol az állatok, növények, köztük a kukorica életnagyságú mását készítették el színaranyból. Valószínűtlen, hogy a spanyolok rabolták el az aranyat és ezüstöt, ők ugyanis feltehetőleg soha nem találtak rá Machu Picchura. Pedig mindig nagy erőfeszítést tettek azért, hogy felkutassák a lakott perui indián településeket, s mielőtt minden értékétől megfosztották, részletes feljegyzéseket készítettek róluk. A spanyolok beszámolóiban azonban egyetlen utalás sincs Machu Picchura. Dr. Vidor Angles Vargas, perui tudós szerint a város a 15. század vége felé, még a spanyolok megérkezése előtt elnéptelenedett. Ám ennek oka a szentélyt övező, mély titkok közé tartozik.

A rivális inka törzsek közti háborúskodások mindennaposak és véresek voltak, s gyakran a teljes közösség kipusztulásához vezettek. Amikor pl. az inka vezér, Huajna Kapak legyőzte a karancso törzset, elrendelte a túlélők teljes kiirtását. Talán hasonló sorsra jutottak Machu Picchu lakói. Megtörténhetett az is, hogy egy papnövendék megbecstelenített egy ajllát, a Nap szüzeinek egyikét. Garcilaso de la Vega, egy spanyol konkvisztádor és egy inka hercegnő fia, kimerítő tanulmányt írt az inka szokásokról. Itt olvashatjuk, hogy nemcsak arra várt halál, akit az ajlla ellen elkövetett nemi erőszak bűnében vétkesnek találtak, "de megölték a szolgáit, rokonait, szomszédait, a vele egy városban élőket és valamennyi jószágát. Senki nem maradt életben... A városra átkot mondtak, kiközösítették, hogy mindenki, még az állatok is elkerüljék." Ez lett vajon a sorsa Machu Picchu lakóinak is ?

Még ma is meglehetősen gyakoriak a járványok, például az 1940-es malária a Machu Picchuhoz közeli vidéken megtizedelte a lakosságot. Az ásatások során Hiram Bingham egy gazdag asszony csontvázára bukkant. Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy az asszony szifiliszben halt meg, az pedig valószínűtlen, hogy egyedül ő szenvedett volna ebben a betegségben. Talán pestis ütötte fel a fejét, s a ragály terjedésének megakadályozására a hatóságok hosszú időre elzárták a szentélyt a külvilágtól. A városban talált csontvázak modern műszerekkel, pl. röntgennel, (amely nem állt Bingham rendelkezésére), való vizsgálata talán fényt vethet a titokra, ellenkező esetben Machu Picchu hirtelen elnéptelenedésének oka örök rejtély maradhat.

A szent város építése

A mai látogatót leginkább a kőfaragómunka nagyszerűsége bűvöli el. Az inkák nem tartottak igavonó állatokat, mégis masszív falakat emeltek többtonnás kövekből, s ezek még ma is olyan szorosan illeszkednek, hogy egy tollkés pengéjét sem lehetne közéjük bedugni.

Az inka kőművesség egyik jellegzetessége az a mód, ahogy a köveket sokétűre faragták, így azok habarcs nélkül is tökéletesen összeilleszthetők voltak, akár egy háromdimenziós mozaikjáték darabkái. Ez az építésmód nagymértékben növeli a fal stabilitását, melyre szükség is van, hogy ellenállhasson az Andok hegyeit gyakran megrázó földrengéseknek. Cuzcóban, egy épen maradt falban van egy híres kő, oldalai 12 szöget zárnak be. Torontoyban, a Machu Picchu köré csoportosult kisebb települések egyikén, egy negyvenszögű kő található.

Hogyan jutottak az inkák a kőművesmesterség e páratlanul magas fokára ? Munkaerőgondjaikat a legyőzött törzsek erős, egészséges fiainak munkába állításával oldották meg. A közeli Ollantaytambo templomait, pl. a Titicaca-tó partjáról származó kotla indiánok építették fel. De hogyan tudtak a kemény gránitból olyan elképesztően hosszú és egyenes tömböket faragni ? Bár kivételes szakértelemmel olvasztották, ötvözték a lágy fémeket, arany, ezüst, réz és bronzberakásos, valamint zománcmunkákat készítettek, nem ismerték viszont a vaseszközök gyártásának módját.

Soha nem került elő olyan tárgyi lelet, melynek keménysége alkalmas lett volna ilyen ellenálló kőzet megmunkálására... Az inkák egyszerűen nem rendelkeztek effajta kőfaragó technikával, mégis művelték. E titokzatos népnek ez a másik nagy rejtélye.

Megoldására számos magyarázat született. Cuzco erődítménye Szacsahuaman, ahol meteorból származó hematit-darabokat használtak szerszámként. Ha ez igaz, akkor az Andoknak óriási meteorbombázást kellett elszenvednie. A hematit ugyanis szerszámként használva nem tart sokáig, itt pedig több millió órányi kőfaragómunkát végeztek el…

Elterjedt az a nézet, hogy Földön kívüli lények munkája, akik magas szintű lézertechnikával rendelkeztek. Ez a teória azon a gondolkodásunkba mélyen beivódott öntelt feltételezésen alapul, mely szerint a 20. század jelenti a kimagasló emberi teljesítmények csúcspontját...

E szemlélet, a maga egyszerű ok-okozati láncolatával, természetesen segítette legyőzni a betegségeket, megismerni bolygónkat. Ugyanakkor azzal a következménnyel is járhat, hogy az emberiség elveszít bizonyos képességeket, melyeket a régi népek még birtokoltak. A druida beavatottak állítólag rendelkeztek a repülés, az időutazás képességével, s befolyásolni tudták az időjárást. Vajon az inka sámánpapok okkult erőket hívtak segítségül, hogy a zabolátlan sziklából megteremtsék Machu Picchu városát ? A választ talán sosem tudhatjuk meg...

Alexander Selkirk (1676-1721) a Cinque Ports nevű hajó skót matróza volt. A hajó 1703-ban indult útjára majd összetűzésbe keveredett egy másik hajóval. 1704-ben a lakatlan Juán Fernandez szigetcsoportnál

(Chile partjaitól 600 kilométerre) kötött ki

Alexander Selkirk szobra szülővárosában, a skóciai Lower Largoban

a hajó kapitánya, hogy újra feltöltsék  készleteiket. Selkirk úgy gondolta, a hajó nem elég biztonságos a továbbutazáshoz, ezért azt javasolta, maradjanak a szigeten, várják meg, míg egy másik hajó felveszi őket. Ezt az ötletét azonban senki nem támogatta, a kapitány – megunva Selkirk „nyafogását” – otthagyta őt a szigeten egy puskával, némi lőporral, asztalos szerszámokkal, késsel és egy Bibliával felszerelve. Négy év és négy hónap telt el, mire Woodes Rogers kapitány Duke nevű hajójával arra járt és felvette.

Regény és valóság
Daniel Defoe híres regénye, a Robinson Crusoe Selkirk történetén alapszik. A Robinson Crusoe 1719-ben jelent meg, azóta több film is készült belőle. A regény kicsit más, mint a valóság: Robinson hajótöröttként kerül a szigetre. Itt viszont ugyanúgy életben kell maradnia, mint Selkirknek: élelmet kell szereznie, tábort kell építenie. 24 magányos év után társat is szerez magának, a vadember Péntek személyében. Robinson összesen 28 évet, két hónapot és 16 napot tölt a szigeten. Most több titkot nem árulunk el, olvasd el inkább a regényt!

Daniel Defoe

Ki Daniel Defoe?
Az író Daniel Foe néven született, de nevét nem tartotta elég előkelőnek, ezért megtoldotta a De szócskával, amelytől nemesi hangzást kapott. Pontos születési dátumát nem ismerjük, feltételezések szerint 1660-ban született Angliában. Fiatal korában sokat utazott, kereskedésből élt, majd a politikába is belekóstolt. Egy politikai röpiratáért pellengérre állították, mindkét fülét megcsonkították, majd börtönbe csukták. Az újságírás mellett érdeklődése egyre inkább a regényírás, a kalandregényírás felé fordult.

Robinson Crusoe sziget

Hogyan élt Selkirk a szigeten?

India egyik leghíresebb építészeti remekműve az 1630-1648 között épült Tadzs Mahal amely a szerelem egyik legszebb emlékműve.

A világ egyik leggyönyörűebb és egyben a legromantikusabb épülete,  négy gigantikus minarettel, két mecsettel, egy csodálatos kerttel és egy hatalmas főépülettel rendelkezik, amely 1983 óta az UNESCO világörökség részévé vált.

Sah Dzsahan 1627-ben lépett trónra, aki annyira szerelmes volt feleségébe, hogy ezt a csodás palotát építette neki. Mumtaz Mahal 14 gyermeket szült férjének, de a 15.-be belehalt 1630-ban. Az asszony azt kérte férjétől a halálos ágyán, hogy ha meghal, férje ne vegyen más  nőt maga mellé, és egy olyan emlékművet építessen neki, amely nevét örökké emlékezetessé teszi.

A Tadzs Mahal építéséhez az uralkodó India minden területéről hozatott építészt, így nem derül ki a régi feljegyzésekből, hogy kinek a nevéhez fűződik ez az építészeti remekmű.

A Tadzs Mahalt közel 20000 munkás építette mintegy húsz éven át. Az építőanyagokat elefánt háton szállították, a birodalom legtávolabbi vidékéről, amely a legszebb fehér márvány volt. A síremlék minden szegletét festet vagy faragott növényi díszítés borítja. Falát ónix berakású korán idézetek és fehér márványból készült virágmotívumok díszítik.

A külső és belső dekorációhoz 28 féle drága és féldrágakövet használtak fel, többek között jáde követ, hegyikristályt, gyémántot, és türkizt. A sírhely egy 18 méter átmérőjű és 18 méter magas mennybolt alatt található, de közvetlenül nem látható, mert egy embermagasságú rács védi.

A nyugati oldalon egy hatalmas vörös homokkőből épült mecset áll, amelynek homlokzata Mekka irányába tekint, de itt soha nem imádkoznak. Ennek oldalán található Mahal császárné eredeti sírhelyét jelölő emlékhely, ahonnan később átszállították földi maradványait a mauzóleumba.

A hármas épületcsoport előtt húzódó iszlám stílusú kert nem csak gyönyörű, de fontos szerepe van vallási szempontból is. A legenda szerint a Tadzs Mahal kertje szimbolizálja a földi élet bőségét és a mennyei birodalom gazdagságát, vagyis a paradicsomot jelképezi. A halált jelképező ciprusok és az életet szimbolizáló gyümölcsfák elhelyezkedése is fontos szerepet kapott a kertben, de ezen kívül a szimmetria is cél volt.

A kert négy részre oszlik és minden rész további négy részre tagolódik. A csaknem egy négyzetkilométeres területű kert közepén egy márvány mederben futó mesterséges patak vágja félbe a vízben visszatükröződő hatalmas emlékmű alakját. És ez az a látvány, amely minden ide látogató turistát lenyűgözz, így aki ellátogat a Tadzs Mahalhoz egy életre szóló emléket kap útra valóul.

TAJ MAHAL